|
Ki ne ismerné Tüskepapát! Az Égimeszelők, bohóccsapatával együtt az Ister Napokon minden évben ő hirdeti a soron következő programokat. Most azonban mi hívjuk fel a figyelmet rá és társulatára.
Figyelem, figyelem attrakció következik: Tüskepapa jelmeze mögül előbújik Csák György színművész!
- Évről-évre találkozunk Szentendrén a társulatotokkal, hol Clownservice, hol Trambulin Színház, hol mindkettő formájában. Nem hiszem, hogy akad olyan gyerek a városban, aki nem élvezte előadásaitokat, aki még nem nevetett poénjaitokon. Mi köt ide benneteket Szentendrére?
- A szíves fogadtatás. Színházi társulat vagyunk, de egyben bohócos csapat is, és megyünk, ahova hívnak. Annak idején Perjéssy Barnabás, a szentendrei programok gazdája, az idén nyugdíjba ment igazgató látott bennünket dolgozni egy "hajcihőn" bohócos programunkkal. Megtetszettünk, és meghívott. Azóta minden évben itt vagyunk.
- Az Ister Napokon kívül máskor is találkozhatunk veletek.
A Városháza udvarán is gyakori (állandó) vendégek vagyunk valamelyik előadásunkkal. Elég nagy a repertoárunk. Előadásaink között egyaránt van nagyobb, vagy épp kisebb színpadra való is. A Hófehérke és a hét törpén kívül, a Varázsfuvolán át, a Kiskakas gyémánt félkrajcárjáig számos mesét, történetet feldolgoztunk. Felnőtt darabunk is van, egy vásári komédia, és nemrég Az ember tragédiája című Madách-művet is bemutattuk.
- A Trambulin Színház előadásai és a bohócos programok két egészen különböző repertoár, más-más stílusirány. Hogyan lehet ezt mégis a különbségek ellenére rendszeresen működtetni?
- Ilyen szempontból elég kivételesek vagyunk. 14-15 éve dolgozunk ezen a művészeti területen. Én színházi irányból jövök. A Színművészeti Főiskolán végeztem, majd Szolnokon, aztán a régi Nemzeti Színházban, majd az Arany János Színházban játszottam, mint színész. Ebben az időszakban indítottuk el feleségemmel - aki középiskolában tanított ekkor - ezt a családi vállalkozást. Az Arany János Színház megszűntekor a társulatot szétszórták, és én már nem mentem más színházhoz, hanem a vállalkozással járó munkát folytattuk...
- Hogyan kapcsolódik a Trambulin Színház és a Clownservice egymáshoz?
A művészi koncepció része, hogy a bohócos programok megvalósításában is lényeges a színészi munka, csak más eszközökkel, kondíciókkal. Ez számunkra ugyanannak a művészeti tevékenységnek a kétféle arculatát, profilját jelenti. A társulat tagjai egy hányadánál is megvan ez a kettősség. A feladattól függően színészek vagy gólyalábasok vagy épp bohócok vagyunk. Ez persze nem olyan egyszerű, de lényegében igaz.
- Hogyan született az ötlet? Hogyan kezdődött?
- Annak idején, amikor ennek a vállalkozásnak az ötlete eszembe jutott, még az Arany János Színház tagjaként részt vettem több kollégámmal együtt egy belvárosi, elegáns áruház megnyitóján. Bohócnak öltözve játszottunk, és nagyon nagy sikerünk volt. Ennek nyomán gondoltam arra, hogy a bohóc- és a színészmunka összekapcsolására egy egész vállalkozást fel lehet építeni. A bohóc, aki marketing akciókon fellép, nagyszerűen tudja ötvözni előadásmódját a színészi eszközökkel. Egy-egy jelenet, ének fontos eleme lehet a műsornak. Ez volt az ötlet alapja. - marketing és színész-bohóc. A vállalkozás neve "clownservice". A szó magyar fordítása bohóc-szolgáltatás. Amikor kitaláltam ezt a nevet, azért választottuk a tevékenységünk megjelölésére, mert jól kifejezi azt, hogy szolgáltatunk. A szó szoros értelmében művészeti szolgáltatást nyújtunk, ahogy a számlákon is szerepel. Tehát minőségi - kulturális! - szolgáltatást igyekszünk nyújtani. A bohócos előadás is az, és bármilyen más szolgáltatással rokon. Ha jól végzed munkádat, visszahívnak, akár a vízvezeték-szerelőt vagy orvost. Ezt fejezi ki a cégnevünk. A színházi tevékenységünkhöz a Trambulin Színház elnevezést választottuk.
- Hányan vesznek részt a munkátokban?
- Alapvetően családi vállalkozásról van szó ugyan, de 20-25 fős maga a társulat. A feleségem, Szuchy Márta a díszlet- és jelmeztervező, ő intézi a gazdasági ügyeket is. Három gyermekünk van. Csák Péter a fő zeneszerzőnk, zongoristánk, Eszter gólyalábazik, és Tamás fiunk, aki még gimnazista, a vállalkozás marketing részében segít.
- Nem lényegtelen kérdés - meg lehet ebből élni?
- Nem könnyen. Idén még problémásabb, de alig van olyan cég vagy intézmény, amit nem rendít meg ez az év.
A Clownservice programjaival nemcsak rendezvényeken, hanem születésnapi zsúrokon is fellépünk. Ez is piac, a szó szoros értelmében, amely szakosodik, ami nem baj. Kemény verseny van, többször tisztességtelennek is mondható, de talán idővel letisztul ez a folyamat.
Van egy egyesületünk, a Spiritusz, amely azzal a céllal hoztunk létre, hogy képviselje a gyermekszínházi, ifjúsági színházi munkát végző társulatokat, együtteseket. Az egyesület által megjelentetett hiánypótló, szakmai folyóiratunkat anyagi okok miatt mostanában sajnos nem tudjuk tudtuk kiadni. Nagyon szeretném azonban újra beindítani, de ehhez több anyagi, és szakmai támogatás kell.
- Mennyire átlátható ma Magyarországon a gyerekeknek szóló színházi előadások kínálata, és ezek minősége?
- Évente kb. 10 ezer gyerekeknek szóló előadás lehet Magyarországon. Az egész területet, az előadásokat, a színházi rendszer működését én a mai napig "láthatatlan"-nak nevezem. Az előadások színvonala nagyon de nem lehet minőségről beszélni egy olyan területen, amely alig ismert!!! Meg kell ismerni, fel kell építeni a "házat", aztán majd lehet beszélni minőségről, és egyebekről érdemben.
- Mennyire skatulyáznak be benneteket bohócként, gyerekszínészként?
- Eléggé, de ez nem fontos. Legutóbb pléldául Az ember tragédiáját adtuk elő, ami nem nevezhető gyerekelőadásnak.
Azt érzem lényegesnek, hogy az ember a minőségre törekedjen, és próbáljon fejlődni a maga, mondjuk anyagi korlátai között is!
- Van valami megfogalmazható üzenete az előadásaitoknak, a munkátoknak?
- Ha a gyereknek élmény az előadás, ha leköti, ha megért valamit a történetből, az érzelmeire, indulataira vissza tud emlékezni (kre emlékszik), egy-két gondolat megmarad benne, az nagyon jó. A gyerek más lélek, mint a felnőtt. Ezt folyamatosan tapasztalom, a színpadon és apaként egyaránt. Színészként, íróként, rendezőként nem árt tudni, mitől lesz élmény a gyerek számára egy előadás vagy akár egy bohócműsor. Talán a legfontosabb, ami Tüskepapaként ugyanúgy fontos, mint Luciferként, vagy Tücsökként, mind színészként, mind társulatvezetőként, a hitelesség. Különböző úton, módokon élményt adni, hitelesnek lenni, és ha lehet, még újat is hozzátenni az előadói, előadási tevékenység(ek)hez.
Berényi Mariann
|
|